Gyász


A mai posztunk 65 ezer oldal lesz 😀
Na jó nem.
Szűkítsük le a dolgot, hiszen ebben a témában milliónyi kis apró dolgot fel lehetne sorolni.
Tegyük fel meghalna egy ismert ember a netten, mondjuk, ne adj Isten meghalna Pempi, de te szereted a munkásságát,esetleg kiemelkedőnek tartod/tartottad.
Alapvetően az olyan halál eseteknél, az emberek a halál módjától függetlenül, szeretnek túlzásokba esni.
Hogy, jaj ez milyen jó ember volt, vagy jaj micsoda tragédia, mit vesztett a világ ezzel, mi lesz most nélküle, stb.
És van az egészséges gyász, mikor azt mondod nyugodj békében szóval full általános dolgot.
Sokan össze keverik a gyász érzetét, a szomorúsággal és a képmutatással.
Honnan tudod hogy teszem azt Pempi milyen ember volt?
Ismerted személyesen egyáltalán?
Akkor milyen jogon mondod, jaj micsoda tragédia, micsoda veszteség?
Ezt a közeli hozzátartozók mondhatják,mert számukra valóban komoly veszteség.
Sőt tovább megyek,honnan tudod hogy kiérdemelné ezt a MÉLY gyászt?
Tán a tehetsége miatt?
Vagy, mert csinált videókat amin szórakoztál?
Álljon már meg a menet…
Ha kutyám meg döglik, de cirkuszi mutatványokra volt képes, össze kéne roskadnom mikor meghalt?
Valamit el kell fogadnunk emberek, a halál az élet vele járója.
“Porból lettünk és porrá leszünk”.
Én kb 5 éve tanulmányozom az emberi viselkedést, és arra jöttem rá, hogy a gyász akarva/akaratlanul is lehetőséget ad a magunkra való figyelem felhívásra.
Figyelemre pedig, a legtöbb ember vágyik.
Én pedig alapvetően egy destruktív arc vagyok, és szeretem bontani a társadalomban kialakult rendet és hierarchia rendszert.
Miért?
Mert szeretnék rámutatni, hogy ami jelenleg folyik az irracionális.
Persze, eleve irracionális dolog az érzelmeket, logikussá tenni, megjegyzem nem is lehet, ugyanakkor fontos lenne elkülöníteni az érzelmeinket egymástól.
Nem azt mondom, hogy ha meghal egy ember és látod valahol köpj a sírjára, nyilváníts egy alapvető emberi tiszteletet de ne vidd túlzásba.
Néha olyan eszement dolgokat látok bizonyos körökben, hogy az valami elképesztő.
LIKE VERSENY zajlik kommentkre,az elhunyt számára ismeretlen emberektől, hogy ki tud a legjobban tisztelet nyilvánítani a halott után és ez borzasztóan szomorú,ennek gátat kel szabni.
A magán véleményem az a gyászról,hogy azt gyászoljuk komolyan, ami valóban komoly vesztesék számunkra és személyesen,tehát közvetlenül érint.
Tiszteletet pedig bármelyik kedvencünknek nyilváníthatunk, anélkül hogy ez valós képmutatássá válna.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s